RNG barátommal az utamon

Egy vers abból az időből, amikor még pókereztem, és az írás éppen nagyobb EV-vel rendelkezett, mint a játék.
A pókerben gyakran angolul használjuk a kifejezéseket, ezért ebben, és az egyik régebbi versemben is található pár. Még mindig adós vagyok a pókeres miniszótárral, ami segíthet a könnyebb megértésben (esetleg a játékban magában is). Ezt a hiányosságot hamarosan pótolom.

RNG barátommal az utamon

Egyszer megláttam a tudás forrását,
Nem hallottam az RNG morgását,
Ittam hát belőle, szomjas voltam már.
RNG suttogta: Várj csak, komám, várj!

Oda jártam vissza utána inni,
Annyit, hogy gambler nem tudja elhinni.
RNG csak osztotta a lapokat,
Én meg nyertem, buktam nagyokat.

Így is volt ez jól, ha hibáztam, vesztés,
Ha más baltázta el, legtöbbször nyerés.
Nem mindig jött ez ki, elismerte ő,
Néha a szerencse dönt, ki a nyerő.

Kértem egy kis uppot, hogy hízzon a roll,
Ő meg lazán tájékoztatott arról,
Hogy nem fogok kapni szerencsét tőle,
Máshogy oszlik el a szerencse-tőke.

– Fortunára annak van nagy szüksége,
Akinek nem volt még tudáséhsége,
És mivel a szerencse nem végtelen,
A halnak adom, mert szegény védtelen.

Próbáltam morogni, mielőtt ittál,
Hogy elűzzelek. A szikláján itt áll:
Ahol van bevétel, kiadás is van,
Szerencse távozik húgy formájában.

Elolvastam hát a sziklás szentírást,
Jött is rögtön a természettől hívás.
Ürítettem is szerencsémet egyből,
Olyan sokat, hogy a matek is megdől.

Elkezdtem könyörögni RNG-nek:
– Legalább a régit add vissza kérlek,
Nem kell nekem up, nem kell nekem hotrun,
Végre a matek működjön 'oszt jól van.

– Nem tehetek ilyet! – felelte erre –
Nem rajtam múlik, hogy hogyan és merre.
Utálom, hogy mindenért engem piszkálsz,
A béna verseidbe beleirkálsz!

Bezzeg a halak szeretnek nagyon,
Az összes szerencsét nekik adom.
Veled meg mostmár nem állok szóba.
Vége van! Ennyi! Nem vagyunk jóba!

Tizenezer hand előtt történt ez,
Azóta vágta belém a tőrt. – Érezd,
Milyen rossz most, és milyen volt régen!
Aki tud már, a luckért sírni szégyen.

– Elismerem, igazad van. Már látom.
Ölelj a kebledre régi barátom!
Nem foglak nyaggatni semmiért többé.
Csináld a dolgod... Mérgünk váljon köddé!

– Megbocsátok neked, mindegy mit tettél.
Látom ezüstből végre arany lettél.
Ennyid van csak, de kibírjuk amúgy t'án. –
Együtt sétáltunk tovább a csőd útján.

Körösladány, 2011.